2022. október 22. -  Szombat

Őszintén nem tudom, hogy már hányadik éve járok megnézni a Word Press kiállítást, de ez egyfajta szeánsz számomra. Pont úgy, mint az ARC kiállítás, ugyanakkor vannak olyan évek, amikor nem sikerül 1 hónap alatt eljutnom megnézni ezt vagy azt. Nos az ARC idén így járt, azonban Ridának köszönhetően a World Press nem maradt el. A találkozónkra stílusos kalapban érkeztem, amit anyukámtól kaptam a kukacinvázió (előző hét vasárnap) során való válogatásból visszamaradva. Valóban jól állhat, mert kicsit úgy éreztem, mintha elismerő pillantások vettek volna körül és Rida is megdicsért. Volt elismerő pillantás vagy nem a BKV-n, igazából mindegy is, mert én jól éreztem magam. 

Kevés objektívebb tükröt tudnánk találni egy tehetséges fotós fényképezőgépének lencséjénél.

Temesvári Péter

A kiállítás számomra általában olyan, mint egy Frei Tamás könyv. A világ mocskát, negatív történéseit láthatjuk egyben ránk zúdítva, vajmi kevés pozitívummal (ne csodálkozzunk, hiszen a negatív hír mindig izgalmasabb, mint a pozitív). Ezzel a lélekkel mentem be a sajtófotó kiállításra és azt kell mondanom, hogy érdekes volt, de összességében nem jó. Emlékszem 2 éve sokkal inkább megkapó volt, a történeteket jobban átadó képeket reprezentálták. Most rengeteg fekete fehér kép állt egymás mellett, sokszor szerintem indokolatlanul, inkább hatásvadász érzést keltve színek nélkül. Ellenben még sem mondhatom, hogy a teljes kiállítás nem érte meg, ugyanis megismertem Radisics Milán Lábnyomunk- Az ember hatása bolygónkra tárlatát. Rendkívül érdekes, főleg drónnal készült természeti fotókat láthatunk a víz témakörében, melyek először absztrakt képeknek tűnnek, majd közelebbről megvizsgálva, a történetet elolvasva megtudjuk, hogy éppen milyen természeti képződményt, esetleg az ember pusztító hatását látjuk a bolygónkon.

Ui.: Rida a kiállítás után még tartott ízelítőt Izrael-Palesztina-Jordánia kirándulásából (még szükség lesz egy beszámolóra, mert 20 percben csak a felszínt karcolgattuk) és egy rendkívül érdekes témát vetett fel. Mennyire helyénvaló/képmutató elítélni a többnejűséget tudván, hogy a keresztény országokban hányan tartanak szeretőt? Tényleg ennyire álszent lenne a kúltúránk vagy a nyílt többnejűség egy sokkal inkább fair hozzáállás?...Érdekes gondolatok voltak ezek. Talán ha az embernek több férje is lehetne, akkor elgondolkodnék, hogy másik hitvallást kövessek...talán.