2022.október 17. - Kedd

Őszintén szólva a kreativitás éppoly áldás, mint átok is. Ahogy a fogorvoshoz tartottam, hogy a negyedórás tömést megcsinálják (a múlt héten a fogkövet leszedő hölgy állította, hogy egy gyors és egyszerű tömésről van szó, ilyen kicsi lyuknál) én már mindent vizionalizáltam:

• letörik a metszőfogam,
• akkora pecsét lesz a hófehér tömés a felső metszőfogamon kívülről, mint egy ragtapasz,
• rá néz a fogorvos és azt mondja, menthetetlen vagy hogy olyan helyen van a lyuk, ami nem hozzáférhető.

Szinte láttam magam, ahogy hazafele ballagok egy olyan fogsorral, ahol nincs felső metszőfogam csak egy nagy lyuk. Vége a mosolygós napoknak.

Az életben gyakran járunk úgy, mint a fogorvosnál, mindig azt hisszük, most jön a lényeg, közben pedig már régen túljutottunk a lényegen.

Otto von Bismarck

Aztán ahogy megérkeztem régi ismerősként üdvözöltek (nem is értem hogyan, 5 év alatt 4-5 alkalommal voltam náluk összesen, legutóbb februárban) és én ezen felbuzdulva még a mellényemet, ami kabátként funkciónált sem vettem le, csak bepattantam a székbe. Kb 10 perc volt az egész beavatkozás számlakéréssel együtt és már lyukas fog nélkül ballagtam, épp fogsorral mosolyogva hazafelé. Csak nevettem magamon a rettegésem miatt, egyúttal szörnyen büszke voltam magamra, hogy minden félelmem ellenére is bátran mentem a fogorvoshoz 20 perccel korábban.

Ui.: Februári fogfehérítésem eredményét és annak folyamatát a #fogfehérítés hashtag alatt találod. A projekt zárása az egyik kedvenc bejegyzésem, Ancsika utóbb azt mondta, hogy hangosan nevetett rajta. Nem mellesleg a fogkrémből még mindig van. ;)