2022. március 14. - Hétfő
Mi tagadás, ha a hétfő nem munkával telik, nem is érzi az ember, hogy hétfő van. Valahogy én is így voltam ezzel, hogy sokkal nagyobb lelkesedéssel kelltem ki az ágyból és mentem a szálláson reggelizni. Habár nem reklámoztam, de a hétfői túra ismét a határainkat feszegette, ugyanis Szelcepusztáról Bódvaszilasig Szádvári kitérővel bizony nem lehet 15 km alatt eljutni. De úgy voltam vele, jobb nem tudni ezt a kéktúra kalandoroknak, mert legalább addig is nem fáj...
Szádvár csak rád vár!
#Kulcsfonttosságú események
Nagyon vártam ezt a túrát, mert egyrészt átvezetett a híres kitelepített falun, Derenken, másrészt egy érdekes várromot is megnéztünk. Mint utóbb kiderült a Szádvári Baráti Körnek köszönhetően a romlátogatás merőben jobb élmény volt, mint amire számítottam. Ráadásul csodálatos kilátás van a várból. Az a pillanat, amikor a szirten álltam (majdnem lezúgtam) és körbenéztem a tiszta időben, mennyei volt. Nem tagadom, volt részem már 3700 méteres kilátásból is, de hétfőn ez mindent vitt. Nekem ez volt a boldogság, hogy ott vagyok a hegy tetején és körben gyönyörű vonulatok egy napfényes tavaszi időben. Lehetne ezt még fokozni? Persze. Azt kell mondjam a szüleim segítségével a 4 napos kirándulásunk logisztikai szervezettsége egyszerűen mesteri volt. Autóinkat ugyanis ők vitték át reggel Bódvaszilasra Szelcepusztáról, hogy a túra után vissza tudjunk menni a szállásra. A kéktúrának ugyanis a kezdő és végpontja nem egyezik, így mindig nehézkes egy-egy szakasz, valamint logisztikai szervezést is igényel. Itt azonban nem volt gubanc, Szádváron visszakaptuk a kulcsokat, mivel ők is feltúráztak oda, sőt lemenetkor két különböző útvonalról még az erdőben is összefutottunk. Azt a találkozót tervezni sem lehetett volna jobban! :D
Ui.: Túra után még egy kuriózumra is volt időnk kocsival. Borsodban sok a látnivaló, főleg ha az ember tudja, hol keresse. Valahogy így van ez Bódvalenkével is, azaz a freskófalulval. Több éve már annak, hogy az egy utcás szegény falu házfalaira érdekes freskókat festettek a turizmus felfuttatása érdekében. Enyhén szólva ez nem jött össze, de ez nem a freskók hibája. Ancsikával ugyanis még borsodi létünkre sem szállnánk ki a kocsiból ebben a faluban. Ennek ellenére "kedvenc" kulturális antropológiai megfigyelésünket is ismertettük a fővárosi vendégeinkkel, még pedig a kerítésre teregetést. Máig homály fedi, hogy miért jó a koszos kerítésre a tiszta, mosott ruhát teregetni, de felesleges ilyen helyi szokásokban az okakat kutatni.
