2022. február 24. - Csütörtök
Szerintem mint mindenki, úgy én is döbbenettel pattantam ki az ágyból. Háború van. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy ezelőtt 2 éve a Covid, most a háború szinte ugyanabban az időszakban, felfordítja mindannyiunk életét. Nem tudjuk mi vár ránk a hétvégén, mi lesz a jövő hónapban, a teljes bizonytalanság ismét visszatért az életünkbe.
#Menni kell tovább!
Őszintén szólva elgondolkodtam, hogy befejezem a blogot, vagy legalábbis a csütörtöki napot egyszerűen kihagyom. Számítottam rá, hogy lehet olyan esemény egy-egy nap az évben, ami mellett szinte lehetetlen pozitívnak maradni. Úgy érzem ez a háború ilyen. Felfoghatatlan és megdöbbentő. Egyúttal arra jutottam, hogy az ilyen vészterhes időkben csak a pozitív gondolatok adhatnak erőt ahhoz, hogy mégis valahogy élni tudjak. Így igyekeztem erre koncentrálni ma is. A mai boldoság, hogy pénteken személyes megbeszélésre megyek az óraadói munkával kapcsolatban. Nagyon izgulok. Teljesen meglepődtem az emailen, amiben behívtak, de úgy voltam vele, nincs lacafaca, menni kell mihamarabb és megtudni mi lehet belőle.
Vészterhes időkben csak a pozitív gondolatok és a remény adhatnak erőt ahhoz, hogy túléljük a mindennapokat.
#Gyógyitó tánc
Este még tudtam fokozni az élményt, mert ma új salsa csoportban táncoltam. Habár voltak ismerősök, de ismét felül kellett kerekednem félelmemen, ugyanis egy olyan csoporthoz csatlakoztam, akik kicsit többet tudnak mint én. Mégis, nagyon örültem, hogy elmentem. 1,5 órán keresztül képes voltam elfelejteni azt a nyomasztó tudatot, hogy a szomszéd országban háború van. Még a sportkihíváshoz is hozzáadtam a táncot. Ma az interjú mellett, ez okozta a legnagyobb boldogságot.
Ui: Ehhez a naphoz, egyszerűen ezt az egy verset érzem helyesnek. Remélem az összetartás fogja a magyarokat is jellemezni, habár már egy jó ideje, nem ezt szorgalmazzák a politikusok, legyenek bármely oldalon.
