2022. február 12. - Szombat
Amennyire vártam a hétvégét, még hétfőn, a koronás pillanatok után, annyira nem tűnt izgalmasnak a hétvége. A változatlanság nem mindig gyönyörködtet. Ilyenkor kell mélyen a gyökerekhez nyúlnom és rejtett, vagy kevésbé használt képességeimet előkotornom a "pincéből".
#Az élet showja
A reggel megdöbbentően könnyedén indult, mert az ágyszörny nem tartott vissza, így még délelőtt sikerült kimásznom a hétvége ellenére is a fekhelyemről. Ezt követte a csodás napsütés, amit csak az ablakon és az ajtórácson keresztül csodáltam először. Aztán kitévedtem a gangra, mert hogy legalább ennyi szerencsém van, hogy ha erkély, kert nem is, de legalább egy nyitott gang a rendelkezésemre áll. Az egyetlen szépséghiba az volt, hogy nem süt oda a nap, de az időből így is tudtam szippantani és a lappangó madarak is csiviteltek, habár fogalmam sincs hogy élnek meg a belvárosban. Eleinte furcsa volt rövidgatyában és hosszú télikabátban ácsorogni egyedül a gangon, aztán annyira megtetszett, hogy legalább negyed órán keresztül élveztem a napfényt, a jó időt, mégha nem is éreztem a napsütést az arconom.
Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe...
Wass Albert
#Csak a hazai
Talán a csodálatos idő, a napfény, mégha nem is éreztem az arcomon, de olyanfajta lendület szállt meg, hogy magam is csodálkoztam rajta. Mint kiderült, ha akarok, még mindig tudok főzni. Aprítottam, előfőztem, pirítottam a hozzávalókat és készült el egy nagy adag lecsó, egy nagy adag szarvaskolbászos rakott krumpli....de nem álltam meg itt. Jött a személyes ajándékom magamnak: a palacsinta. Természetesen egyedi szabadalom alapján lekvárral, de a legtöbb esetben lekvárral és kakaóval. Ehhez bőven lapult választék a hűtőmben, én mégis a még bontatlan, apukám által szedett és elrakott körtelekvárt választottam. Olyan érzés volt minden egyes pillanatban, mintha egy friss, lédus körtébe harapnék. Mire ide eljuttottam még csak délután 2 óra volt, mégis én már úszkáltam a boldogságban.
Ui: Habár ez a nóta nem kifejezetten karanténszám, egy részlete kifejezetten megfogott: A börtön ablakába soha nem süt be a nap.
