2022.február 09. - Szerda
A covid óta megváltozott az életünk és ez tagadhatatlan. Emlékszem, amikor Japánban utaztam még 2019 nyarán, akkor sehol sem volt a koronavírus, mégis sok helyen maszkot hordtak. Kifejezetten meg van a fejemben az a pillanat, amikor ülök a villamoson és látom, hogy maszkban vannak az emberek, én pedig hálát adva örülök, hogy ilyen nincs otthon...és az a pillanat is meg van a fejemben, amikor rá egy évre ülök Pesten a villamos maszkban, tudatosul bennem az addig elképzelhetetlen, hogy most itthon ülök ugyanígy.
#Kikukáztam
Már kedden próbáltam tesztelni magam, mert kisebb torokfájásra ébredtem, de akkor a teszt semmit nem mutatott, én pedig hagytam magam még egy napig a boldog tudatlanságban. Miután tegnap nem mentem salsára, azért szerettem volna ma egy negatív tesztet, hogy nyugodtan táncikálhassak este a csoportban. De nem így lett. Két csík, komolyan még leírni is olyan, mint egy terhességi teszt. Szóval két csík, azaz korona és a kukázott teszt is zebra lett, ma kitúrva a szemétből kimutatta a foga fehérjét. Még jó, hogy home officeban vagyok, így munka után akár dolgozhatok is tovább, hiszen úgy se mehetek sehova...ahogy a tesóm mondja:
Minden rosszban van, ami még rosszabb. Nincs mit tenni, ezen csak nevetni lehet.
G.
#Csak pozitívan
Hogy milyen izgalmas a home office, arról már itt írtam. Még hatóságilag nem vagyok igazolt beteg, de már megkezdtem a karantént. Egyébként miért nem hívjuk inkább vesztegzárnak?! Ez a karantén már annyira elhasznált szó. :( Na, a lényeg, hogy a hétvégi utazásomnak, a kiszabadulásomnak a lakásból befellegzett. Először le is törtem ezen, mert már nagyon akarok szabadulni a lakásból és most itt ragadtam. Aztán rájöttem, hogy egyfajta teher esett le a vállamról, újfajta szabadság vette kezdetét. 7 nap itthon, nem mehetek sehova, így mindarra, amire nincs időm máskor, most lesz és még azt sem érzem majd, hogy valamit kihagyok. Nyilván bennem is van FOMO érzés. Festhetek, tanulhatok, sportolhatok a lakásban is, rendezhetem a dolgaimat. Igen, ekkor végül a karantén ellenére pár pillanatig boldog voltam...aztán ez elmúlt, mert megint kapart a torkom. Ezen az apróságon az sem segített, hogy ismét húsmentes napot tartottam.
Ui: Egyik kedvenc írom ide passzoló könyvét linkelem most neked ajándékként, hiszen karanténban például olvasni is van idő. Egyszerűen imádom ezt a könyvet és az írót is, és hát pont egy vesztegzárról szól! :) Ha inkább hangoskönyv hívő vagy, kedves olvasóm, ezt a linket javaslom.
