2022.február 06. - Vasárnap

Annak ellenére, hogy nem bírom túl jól az éjszakázást már, mégis egész gyorsan kipattantam az ágyikóból, hiszen tudtam, hogy a vendégeimmel (bátyám és a sógornőm) jegy nélkül, de mégis hivatalosak vagyunk a Cezanne kiállítása. 

#Neked melyik a kedvenced?

Van bennem valami hajlam szerintem, hogy módszeresen beesek olyan helyekre, ahol nem igazán tudom, hogy milyen rendezvényre is csöppentem éppen. Így volt ez vasárnap is, annak ellenére, hogy szeretem a festészetet, nem voltam felkészülve mi vár rám. Elég sok posztimpresszionista festő, amit nem mindig tudok értékelni. Be kell valljam, így kevésbé tudtam volna élvezni a kiállítást, ha a bátyám egy kis trollkodással nem tudta volna megfűszerezni azt. Párszor féltem, hogy a nevetés miatt ránk szól a teremőr. A kedvenc pillanatom az volt, amikor a 2 perccel korábban látott festő nevét, alias a kiállításról a "kedvenc" látott képét nem tudta megmondani. Valahogy így folyt le a beszélgetés:

- Én: Melyik volt a kedvenced?

- Bátyám: Bosnyák Lajos.

- Én: Sándor....Bortnyik.

Nevess annyit, amennyit csak lehet. Nevess mindig. Ez a legjobb, amit magunkért és egymásért tehetünk.

Maya Angelou

#Jöhet egy indiai

Nyilván ez nem egy napló, így nem szoktam leírni a teljes napomat, főleg a negatívmokat, ugyanakkor, ha ennyi remek élmény ér és boldog vagyok, nem hagyhatom ki ezek összegyűjtését. A vasárnap délutánt egyszerű sétálgatással, egy baráti találkozóval zártam, ahol beültünk egy kellemes kis kávézóba. A jó társaság, a minőségi idő nem volt meglepetés, annál inkább, hogy chai teát is lehetett kapni. Ha kedves olvasóm még nem próbáltad ezt a remek italt, itt az ideje. Egy ilyen ínyencség mellett csak még jobban fog esni egy jó beszélgetés. 

Ui.: Ha te is elveszel a művészettörténet tengerében, akkor itt egy rövid, de annál tartalmasabb gyorstalpaló.