2022. február 05. - Szombat

Pont annyira, amennyire a csütörtök-péntek eseménytelen volt, olyannyira volt sűrű a szombat-vasárnap. Mégis, az egyik programból a másikra való csöppenés közepette is csak azt éreztem, hogy nekem ezt jelenti a boldogság, szeretetet adni és kapni, egyúttal képes lennék újra és újra átélni ezt a napot. 

#Super Mario ismét a csúcson

Van egy unokaöcsém, aki már akkora fiú, hogy bizony 5 éves lett ezen a héten, mégpedig csütörtökön. Ezt a jeles alkalmat pedig nem is lehet máshogy ünnepelni, mint egy nagy családi ebéddel. Itt találkoztam a szüleimmel, a testvéreim családjával és együtt költöttünk el egy közös ebédet, amit közös sziesztázás követett. És ezeken az alkalmakon sokat játszunk a gyerekekkel (az unokaöcsémet és az unokahúgomat együttesen törpéknek hívom, így innentől törpékként hivatkozok rájuk a blogban), közben nevetünk velük és bizony rajtuk is. Szeretetgombócok a magasfokon a naivitásukkal, ártatlan és kendőzetlen véleményükkel, kíváncsiságukkal és a játékkal. Ha jobban belegondolok, nem csak a gyerekek játszottak délután, de a felnőttek is, habár sokszor csak a szavakkal. Nem teljesen értem, hogy a Super Mario (ő volt az emeletes torta tetején), hogy lett ismét az egyik legnépszerűbb gyerekjáték, így ez titok marad. És legkisebb bánatomra ebből a délutánból én nem tudok kiemelni egy boldog pillanatot. 

Igazán csak az az ember boldog, aki a saját boldogságához elengedhetetlen föltételnek mások boldogságát tartja.

Paolo Mantegazza

#Ne menjünk még haza!

Ha a remek családi meghittség és vidámság nem lett volna elég, még színházba is mentünk a szüleimmel és a bátyámmal, meg a sógornőmmel, ami remek befejezése volt az estének. Ezután csökkent a társaság, így már csak hármasban, de beültünk a színház után a tesómékkal egy étterembe tapaszozni, borozni és beszélgetni. Ha mégis megerőszakolom magam, akkor ezt a 1,5 órát szerettem ebben a napban a legjobban. Kendőzetlenül beszélgetni, nem feszengve, de mégis mély témákról, az élet dolgairól, néha ilyen felnőttes dolgok adják a szépséget a napba. Az esti salsa buli így méltó befejezése volt a napnak, habár mire odaértünk, már másnap volt, merthogy a bátyámék csak ezt hajtogatták: ne menjünk még haza...szerintem ők sem akartak véget vetni egy remek napnak. 

Ui: Habár a nap ritmusa nem ilyen volt, azért mégiscsak ez a zene mondja el a legjobban, milyen jó szinte egész nap csak boldognak lenni.