2022. január 29. - Szombat
Mindenki máshogy kezdett bele a 2020-as Covid - karantén időszakba. Én elsősorban vidékre költöztem átmenetileg és rengeteget bikcikliztem a tavaszi időben munka után. Nem tagadom jobban élveztem, mint azt valaha is gondoltam. Anno hetente 40-50 km-t minimum letekertem, volt hogy egy nap alatt meg volt ez a heti átlag. Nálam ez teljesítmény.
#Egy új világ
Ahogy a karantén és a pánik csökkent, sajnos nekem is be kellett látnom, hogy ideje visszatérnem a fővárosba, ahová a munkám és a szüleimtől való függetlenségem is köt. A barátaim szerencsémre, hasonló cipőben jártak, hiszen együtt toltuk a Tour de Borsod köreit szinte minden hétvégén, ugyanakkor őket is magához szólította a TSZ, ahogy egyikük a saját munkahelyét jellemzi. Nem volt mit tenni, a bicikli helyett más mozgásformát kellett találnunk, így eszköz nélkül, maradtak a lábaink és a túrázás. Nem akarok hazudni, szeretek túrázni, de alföldi lány lévén a szintkülönbségeket kevésbé tudom elfogadni. Én magam sem értem 2019-ben milyen indítattásból és hogyan másztam meg a Fudzsit. A lényeg, hogy egy kezdő kis túrára indultunk, amikor egyikük elhozta a családi túrabotkészletet. Nekem egy új világ nyílt meg...ezekkel a túrabotokkal, mint egy serpa (barátok közt csajosan csak serpina) szárnyalok a meredek ösvényeken is a végtelenbe és tovább.
Minden út az első lépéssel kezdődik.
#Kéktúra kalandorok
Így telt a 2020 és a 2021 hol biciklivel, hol túrabottal járva az ösvényeken élvezve a természetet kószáltunk a vadonban. Ezután jött az ötlet, hogy ezt akár tervszerűen is végezhetnénk, ha már ilyen ügyesen megterveztem a 2022-öt, akár a túráimat is tervezhetném. Mint kiderült, a barátaim közül többen is nyitottak az ilyen ötletekre, sőt mások is hajlandóak még túrabotra is beruházni. Így jutottunk el szombaton Hűvösvölgyből a Rozália téglagyárig 4 pecsétet is szerezve Kéktúra füzetünkbe és vágtunk bele egy nagy kalandba...ugyanis a terv nem kevesebb, mint havonta legalább 1 szakasz.
Ui.: Az emberiség boldogságáért videó a szövegben linkelve, ez az egyik kedvenc idézetem, habár elég kevesen értékelik, sokszor értetlen arcokat látok, ha idézem. ;)
