2022. június 26. -  Vasárnap

A buli másnapján még reggel összeszedtük magunkat, a szüleimmel kifizettük, amit ki kellett (több, mint a számla felét állták, tőlük ez volt az ajándék, a cégemtől meg a lenullázható SZÉP kártya), és mindenkitől szép lassan búcsút vettünk. A fuvarom változatlan volt, tesómék vittek vissza, habár nem volt szerintem nekik sem túl kényelmes, hogy két héliumos lufit (30-as számok) a kocsiba mellénk beszorongattam.

Életem egyik legnagyobb és legboldogabb kiváltsága, hogy a barátod lehetek!

Veronika

#Déjá vu

Nem tudom, hogy mással előfordul-e, de velem biztosan, hogy vannak olyan helyzetek, amikor egyszer csak elcsodálkozom, hogy jé, ez a kép, helyzet egy olyan pillanat, amiben valahol mélyen szerettem volna lenni. Volt már ilyen érzésem, amikor elfoglalt menedzserként robogtam a kocsiban, mint egy igazi városi, dolgozó nő, vagy éppen ilyen volt a vasárnap délután is. A vágyaim változnak, már megéltem azt a helyzetet, az előbbire nem vágyom, a vasárnapi pedig igazi meglepetésként ért.  A csomagom és ajándékaim szerteszéjjel, a héliumos lufik csálén hozzákötve egy székhez (5 méteres belmagasságból a 158 cm-mel és a tériszonyommal le nem szedném őket a plafonról, ha elszállnának, muszáj volt kikötni), én pedig úgy pipiskedve lépkedek a bejárati ajtó felé, hogy kinyissam a pizzafutárnak az ajtót. Mint egy izgalmas és jó romantikus film vagy sorozat kezdőképsorai. Legyen így, remélem az igazi izgalmak most következnek. Mielőtt Drága Olvasóm félreértenéd, nem az ajándékáradat volt, ami nagyon tetszett, habár hiába nem szeretem a meglepetéseket, mindenki olyan ajándékot adott, ami nagyon tetszett. Úgy tűnik a rokonaim és a barátaim ismernek. :) A lényeg, hogy azt éreztem, hogy egy fergeteges buli kellemes romjai mellett pipiskedek el a pizzafutihoz és ez volt bennem az igazi déjá vu érzés. Valahogy szerettem volna mindig is egy ilyen reggelt, délutánt átélni.

Ui.: Az ajándékok értéke számomra megdöbbentő volt, mennyit költöttek rám, mint egy egyszemélyes lagzi, habár úgy éreztem, mindenki azon volt, hogy valami nekem tetszőt vegyen, hogy rám gondoltak, amikor kiválasztották. És ez szerintem mindennél fontosabb. Mégis nem is az ajándékok, hanem az írott kártyák voltak a legszebbek. Közülök egy volt, amit meg is könnyeztem, ennek az idézete olvasható a képen. Az igazi ajándék az volt, hogy ezekkel a remek emberekkel töltöttem a szombatot és az ajándékaiknak hála, mindig ez a szombat és ők fognak eszembe jutni, amikor használom, hordom azokat. 

 #97 nap, #30 kihívás, hátravan #28. #Egy nyári kaland...

1) Mezítláb sétálni homokban, fűben.

2) Aszfaltra rajzolni.

3) Szappanbuborékokat fújni.

4) Semmit tenni, dinnyét enni.

5) Kert moziba menni.

6) Meglátogatni a környékemen egy nevezetes helyet.

7) Olvasni fűben fekve.

8) Limonádét készíteni.

9) Szabó Ervin könyvtárba beiratkozni.

10) Megtanulni egy zongora darabot.

11) Hullócsillagokat nézni.

12) 3 szintet elvégezni a spanyol nyelvtanfolyamon.

13) 3 db könyvet elolvasni.

14) 300 km-ert biciklizni. - 46,2/300

15) Vitorlázni.

16) Fesztiválon résztvenni.

17) 1 db madaras festményt elkészíteni.

18) 3x elmenni fotózni.

19) 3x Salsa buliba menni.

20) Befesteni a hajam.

21) 5 fotókeretet megtölteni saját képekkel és kitenni a falra.

22) 3 randin résztvenni.

23) Grillezni családdal vagy barátokkal.

24) Tisza tavat biciklivel megkerülni.

25) Napfelkeltét élvezni.

26) Naplementében gyönyörködni.

27) Görkorizni.

28) Rejtvénypályázatot beküldeni.

29) Lottót feladni.

30) Valami rendkívüli programon résztvenni, ami a komfortzónámon kívül esik. 

Ízig-vérig felnőtt lévén a kihívásokra vonatkozóan a változtatás jogát fenntartom! :)