2022. február 16. - Szerda
Megviselt a karantén. Egy hét bezártság a 2 év Covid után bőven elég arra, hogy az ember beszűkítse a látókörét és a komfortzónáját is összezsugorítsa.
#Megálltam a kapu előtt
Végre szabad vagyok, gondolhattam volna szerdán, és ennek ellenére ugyanúgy reggel nem mentem ki a lakásból, nem levegőztem, nem rohangáltam a gangon fel-alá ordibálva: SZABAD VAGYOK! Nem, csendben ültem és szinte folytattam a karantént. Egésznap toltam a home office-t és az egy hét hatására ijesztővé is vált egy kicsit a lakásból kilépnem. Nehéz volt rávenni magam, hogy kocsiba pattanjak, ismét emberek közé menjek és táncikáljak a salsa órámon. Bevallom, kicsit féltem, hogy ilyen rövid idő alatt akár idegenné vált az a közeg. És valóban, egy hét kimaradás fél év után, már érződik, ugyanakkor még mindig kedvesen vártak a csoporttársaim, mosollyal fogadott az oktatóm. Én magam is tudtam, hogy most kell mennem, mert ha még többet kihagyok, csak rosszabb lesz. Igazam is volt, hiszán már most más volt számomra az óra, nem annyira energikus, mint korábban. De mégis jó, hogy elmentem. Fokozatosan, de vissza kell építenem a komfortzónám határait oda, ahol a karantén előtt volt, ez pedig ilyen bagatell dolgokkal kezdődik.
Nem számít, hol élünk, nem számít, kik vagyunk - korlátok vesznek körül. Némelyik valódi, némelyiket csak odaképzeljük.
8 mérföld c. film
#Váratlan vendégség
A salsa után azt éreztem, hogy jó-jó, de lehetne jobb is. Boldog voltam néha-néha az órán, de most nem volt az igazi. Az óra jó volt, csak nekem nem ment annyira a tánc, hol az ütem döntött úgy, hogy máskorra adja a ritmust, hol a lábam. Így kavarodtam óra után egy barátnőm (Nene) lakása elé és pik-pak felhívattam magam egy beszélgetésre. Nagyon jól esett végre találkozni, örültem, hogy számíthattam arra, hogy egy egyszerű telefon és már fent is lehettem. Nagyon jót beszélgettünk, aminek következményeként egy titkos haditerv is készült. Azért olyan éjfél körül már vártam, hogy azt mondja: Egy búcsú kávét? :D ...Ezután a nap után az éjszakai városnézés, autókázás a kivilágított budapesti rakparton, csak grátisz volt a teremtőtől, megérte kitörni. A nagy szabadság azt a boldog pillanatot adta nekem, amiért egyúttal hálás is vagyok, hogy olyan barátaim vannak, akikhez zokszó nélkül bármikor felugorhatok.
Ui: Érdekes ez az "zokszó" szó (szót szó követ :D ), nem sokszor írtam le. Igazából így él az un szó is. Szinte természetellenesen hat, hogy két betű és mégis értelmes ige: un. Nos a zokszóra rákerestem így használat után, hogy pontosan mit is jelent a biztonság kedvéért. Drága olvasóm, csak hogy ne legyen hiányérzeted, itt az un is. :)
