2022. február 13. - Vasárnap

Miután a blog célja, hogy a napi boldogságot megtaláljam és dokumentáljam, így erőteljes hangsúly van a boldog dolgokon. Egyúttal borzasztóan utálom a mai social média tartalmakat, ahol a kirakatba csak jó dolgok kerülnek, ezáltal egyfajta tabuvá válnak a rosszak. Hányszor írja ki pl. egy influencer, hogy ma talán az egyik legszarabb napom volt...segítek, egyszer sem. A blogomban nem fog változni továbbra sem a fókusz, mert egyébként is pozitív vagyok, jelenleg még covid értelemben is, de ami fontosabb, hogy a jó dolgokra való koncentráció segít abban, hogy a rosszakat máshogy, talán "jobban" megéljük, vagy a felállás belőlük egyszerűbb legyen.

#Csak túllenni rajta

Migrénes vagyok, sajnos ez többször utolér, mint szeretném. Aki nem tudja, hogy milyen a migrén, annak pár mondatban összegfoglalnám. Annyira fáj a fejed, lüktet, hogy szinte könnyezel, egyik pillanatban mintha elmúlna, a következőben pedig azt várod, hogy most lesz agyvérzésed, mert annyira hasogat. Ha ez tovább fokozódik, elgyengülsz, érzed, hogy elfehéredsz, kimegy belőled az erő és ekkor jön a hányás. Az egyetlen megoldás, ha telegyógyszerezed magad, vizes törölköző a homlokra, akár a párnád is vizes lehet és aztán valami csoda folytán el tudsz aludni. Ha szerencséd van, amikor felébredsz, már nem tér vissza a fejfájás. Valahogy így telt a vasárnap hajnalom, hányás nélkül. A legmókásabb az volt, hogy ekkor az jutott eszembe, hogy a blogba ehhez a pillanathoz a Remény rabjai link illene a legjobban. És valóban, hiszen csak a remény maradt meg bennem, hogy ha egyszer sikerül elaludnom valahogy, remélhetem, hogy ez a fájdalom elmúlik.

Mikor egyedül vagy, az idő metszeni tud, mint a penge.

Remény rabjai c. film

#Helyesírás

Az éjszaka történése után, nem csoda, hogy nem volt nagy kedvem bármit is csinálni vasárnap. Olyan gonosz ez a migrén, hogy a másnap is ilyenkor nem kerek. Nincs mit tenni, a blognak futnia kell, valami boldogságot találok. 

Ha a helyesírásról van szó, mindig eszembe jut az egyik kedvenc oldalam, a muszály.hu. Nem tagadom, vissza szoktam olvasni egy-egy bejegyzésemet, egyrészt a megfogalmazás miatt, másrészt néha szeretek kacagni a saját hülyeségemen, harmadrészt pedig jó is emlékezni ezekre a boldog pillanatokra. Három a magyar igazság, negyedik a ráadás... ebben az esetben ez a helyesírás. Egy-egy visszaolvasáskor ugyanis szembejön velem, ha valamit helytelenül, magyartalanul írtam. Így volt ez ma is, amikor toldozgattam, foltozgattam a korábbi bejegyzéseket. Nem állítom, hogy minden hibatlanná vált, de pár hiba biztosan kikerült. Egy ilyen egyszerű napon ugyanakkor ez is lehet egy boldogság, hogy már ezen sem fáj a fejem.

Ui: Ha bármilyen okból úgy érzed nincs rendben minden, akkor keresd fel ezt az oldalt és kattints a gombra! Nem fogsz csalódni, de azért csodákat ne várj! ;)