2022. március 15. - Kedd
Ha már nemzeti ünnep, engedtessék meg, hogy ne csak márciusi ifjak, hanem a márciusi hajadonok is a középpontban legyenek. Ugyanis az én napom a kéktúra kalandorok hajadonjaival telt nagyrészt, így mi tagadás kokárda kitűzve ide vagy oda, az ifijak kicsit eltörpültek. Kiváncsi lennék, hogy a nők hol voltak 1848-ban, vagy ha ott voltak, hogy maradtak ki a történelemből?
Ne menj még, nézd meg a kecskét is!
#Albínó szarvasok
Léteznek, bármennyire is képtelenség ,léteznek. A 4 napos túrán egyszer láttunk 2 fehér és egy szürke "kecskét", habár már akkor is mondtam, hogy olyan furcsán szökellnek. Bevallom én elsőre alpakának gondoltam, de túl rövid volt a nyakuk. Dzsóni messzelátóval is váltig állította, hogy kecskék, de kedd reggel a szállásadónk elmondta az igazat, bizony ezek albínó szarvasok. Így hát ezzel a tudattal vágtunk neki izomlázasan az utolsó etapnak Szelcepuszta és Jósvafő között, mellünkre már a 3 napja kitűzött kokárdákkal. Nem csalódtam sem az időjárásban, sem a társaságban, tudtak ezek a forradalmárok valamit, milyen idővel kell majd később a népnek a nemzeti ünnep. Összességében az egész nap nem meglepő módon ismét gördülkényen és jól telt, a miskolci pályaudvaron boldogon tettem le a fővárosi vendégeimet. Bárcsak minden hosszú hétvége ilyen lenne, sok vidámság, internet és térerő nélkül (szálláson egyik sem volt), remek idő, természet és nyugalom!
Ui.: Lehet nem albínó, hanem fehér volt a szarvas. A cikk szerint ugyanis ilyenek élnek a környéken. Mondjuk, amit mi láttunk, annak nem volt agancsa. És honnan az idézet? Este még egy kis házisütiért be kellett ugornom Ancsikával, ahol a volt rajztanárom kerítőnő módjára próbált minket minél tovább marasztalni, hogy a fiával beszélgessünk. Vidéken már csak így megy ez. :D
