2022.február 18. - Péntek

Nem tudom, ki hogy van vele, de én az a személyiség vagyok, aki nem szereti, ha kétszer ugyanolyan a haja. Emellett rengeteg kiegészítőm van, csattok, hajráfok, illetve bizsuk, órák és rendszeresen cserélgetem is őket, hasonlóan a frizurámhoz. Az utóbbi egyszer loknis, máskor egyenes, harmadszor kontyban van, aztán már inkább befonom, hogy ne látszódjon milyen zsíros. :D Lényegében a fürdőszobámban egy fél fodrászat lappang göndör/hullámos hajra. Ha valakinek ez mond valamit, a diffúzoros hajszárító számomra alap.

Péntek nem indulhat rosszul, hiszen az már majdnem szombat.

#Szinyei a farkasok völgyében

Péntek reggel a csütörtökön mosott,  majd éjszakára vizesen befont hajam kellemes hullámokban omlott a vállamra. A home office irodámba csak úgy léptem be (valaha nappali volt), mint egy lassított filmfelvétel. Valahogy így. :)   A lényeg, hogy hasonló jó kedvvel ültem neki a munkának, amihez a zenelistámat is bedobtam. Egyszerűen nem tudok túllépni azon, mennyire jók a zeneszámai a Valley of wolves együttesnek. Szinte mindegyiket imádom és pénteken ez volt számomra az a pillanat, ami a legnagyobb boldogságot hozta. Olyan jó volt hallgatni a számokat, csak habzsolni akartam még, még. Kedves olvasóm, remélem neked is tetszik, így számodra is örömöket fognak hozni dalaik. Spotify-on még több számuk van. ;) 

Ui: Végül a Szinyei-Merse Pál kiállításra is eljuttottam, habár a nagy klasszikusok helyett nekem a lentebbi volt a kedvenc képen.

Itt szinte hallom, ahogy a szél mozgatja a fűszálakat, csobog a patak, csiripelnek a madarak, én pedig ott ülök a patakparton, épp készülök hátradőlni, hogy élvezzem a napot és bámuljam a felhőket. És igen, ez is egy boldog pillanat volt pénteken. :)