2022. január 28. - Péntek

Van egy barátnőm, aki december 27-én ünnepli a születésnapját. Nos, nyilván küzd az évekkel és az elfogadással, hogy öregszik, ezzel együttesen azzal a problémával is, hogy ezen a napon ritkán vannak egy helyen a barátai, meg én :P, hogy ünnepeljünk. Nem születhet mindenki a nyári szünet kezdetén... 

#Csipetnyi Velence

Habár már több, mint egy hónap eltelt az ominózus esemény óta, mégis erőltettem, hogy kicsit késve, de valami közös programot szervezzünk. Bevallom őszintén nem kellett sokáig nógatni, hogy étterembe menjünk. A választás már nehezebb lett volna, ha máshol is lett volna hely foglalni, mint egy olasz étteremben a Corvin-negyednél. Annak ellenére, hogy csak itt fogadták kétfős társaságunkat péntek este, nagyon imponzás volt a helyszín...és végre volt egy alkalom, ahol felcsaphattam a legnagyobb hidegben vörös magassarkúmat, lakktáskámat, majd vörös rúzzzsal számat kikenve csapathattam "Velencébe", nyilván az utóbbi egy vacsorára elengedhetetlen. Még Rékasi Károly is megtisztelte az éttermet  jelentlétével, nyilván miattunk. :D

#Legyen bármennyi is, ünnepelni kell!

Nem kellett csalódnom, ő is kicsípte magát és mint két felnőtt nő, kellemesen vacsoráztunk, boroztunk és élveztük az estét. Gondolom, kíváncsi vagy mit kapott ajándékba? Természetesen 30 után csak vicces és hasznos ajándékok jöhetnek szóba, így kapott egy nyuszis hajpántot, illetve ezt kiegészítve öregedésgátló arany arcmaszkot. Az aznapi boldogságom pedig 2 órában benne volt, ott abban az étteremben. Mennyei étel, jó társaság, nem kell ennél több.

Az ember a születésnapját és nem az évei számát ünnepli.

Anastacia

#Az utca embere

Honnan jön a képtelen cím? Természetesen, ha iszom, nem vezetek, maximum bliccelek a BKV-n. Nos, teljesen rendezett és jogkövető utasként lyukasztott jeggyel utaztam, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy ember szinte a busz kereke mellett ül, nyilván az én ablakomnál. Mint kiderült elütötttünk egy biciklist, vagyis erről folyt a vita, hogy mi ütöttük el (mármint a busz) vagy ő minket. Szerencsére nem lett komolyabb baja, ugyanakkor bor nélkül is képtelenségnek éreztem a helyzetet, miután alig közlekedek a városban. A következő buszon már majdnem megérkeztem a végcélhoz, amikor egy részeg úgy bicskázott, egyéni műsort adva, hogy ezután tényleg elhiszem, hogy részegen tényleg sebezhetetlenek az emberek. Nyilván az utóbbi események nem tettek boldoggá, de néha az ilyen képtelenségek emlékezetesekké tudnak válni.

Kedves Olvasóm! Mi sem lehetne közelebb ehhez a témához, mint egy olasz remekmű, a Napocskám (O sole mio). Hallgasd meg és engedd, hogy a te napod is bearanyozza ez a remek előadás